7 FONTOS OK HOGY MIÉRT HALLGASS TÖBB ZENÉT!

A zene jótékony hatásai nem csupán a jókedvre korlátozódnak. Érdemes elolvasnod, hogy milyen előnyei lehetnek a számodra.

A zenének nincs szüksége, hogy lefordítsák, a világon minden embert megszólít. Örömöt okoz számunkra, ellazít bennünket, táncra ösztönöz, nevetést és sírást vált ki belőlünk. Ugyanakkor a zene funkciói nem merülnek ki a szórakoztatásban.

Íme 7 ok, – melyek közül néhányat eddig el sem tudtunk képzelni – ami megmutatja, mennyire fontos a zene, és hogyan képes javítani az életünkön.

1. A zene csökkenti a stresszt

Ha zenét hallgatsz munkába menet, vagy minden délután gitározol, akkor jobb lelki állapotban leszel mint azok, akik ezt nem teszik. Mindezt Marie Helsing, a Göteborgi Egyetem doktora állítja egy tanulmányában, amely feltárja, hogy a napi szinten történő zenehallgatás csökkenti a stresszt. A zene hallgatása közben kialakuló pozitív érzések hatással vannak mind a lelki, mind a fizikai állapotunkra. (1)

Ugyanakkor számos más tanulmány kimutatta, hogy a zene csökkenti a stresszt, és nagyob érzelmi önkifejezést eredményez. A zeneszerzés is szolgálhat egyfajta stressz csökkentőként. Bár a zene bizonyos fajtái néhány embernél elősegítik a pihenést, másokban ugyanaz a zene fokozza a stresszt.

A Buffalo Egyetem vizsgálata megállapította, hogy a műtétre váró emberekben csökkent a stressz szintje zene hatására azokhoz képest, akik nem hallgattak zenét. A megfelelő zene hallgatása stressz csökkentő hatású azoknál is, akik a tartós stressz okozta érzelmi kimerülésben, vagy kiégésben szenvednek. Kutatók kimutatták azt is, hogy a nehéz helyzetben lévő, vagy valamilyen fogyatékossággal élő gyermekek számára a zenehallgatás egyfajta biztonságot nyújt.

A zene elterelheti a problémákról a figyelmet, mely szintén csökkenti a stresszt. Az emberek sokkal inkább tudatában vannak az érzelmeiknek, amikor például zenehallgatás közben beszélnek egy terapeutával.

2. A zene már születés előtt is hatással van ránk

Azok a babák, akik magzati korukból sok hangélménnyel, mozgáslehetőséggel, illetve azok élményével rendelkeznek, születésük után lelkileg kiegyensúlyozottabbak lettek, hallásuk érzékenyebb, beszédfejlődésük is gyorsabb lett (pl. differenciáltabb hangadás, korai tagolt, jól formált hangzók).

A zenei tapasztalatokat egyedfejlődésünk első momentumától gyűjtjük, rögzítjük. A magzati lét, a méhen belüli élet első zenei élményeit az anyai szívdobogás ritmusa, a véráramlás moraja, a bélmozgás, valamint a külvilág szűrt hangjai adják. A hangélményt a magzat jóval korábban képes érzékelni – a bőr multiszenzorális tulajdonságai miatt -, mint ahogyan a hallás központi szerve (cochlea) működni kezdene. A magzati auditív rendszer és a muzikalitás fejlődésében az anyai szívhangok jelentőségét több kutató is felismerte és vizsgálta, mely vizsgálatok igazolták az anyai szívhang pozitív, még a születés után hosszú ideig tartó megnyugtató hatását a gyermekeknél:

– mélyebb, hosszabb alvás,
– sírás abbahagyása,
– egyenletes légzés,
– erőteljesebb súlygyarapodás,
– ritkább megbetegedés.

Ugyancsak tapasztalatok bizonyítják, hogy a magzatok a hallott zenére is reagálnak: Vivaldi, Mozart megnyugtató, Beethoven és a rock felkavaró hatású lehet számukra (rugdalózni kezdenek).

3. A zene fokozza a szív egészségét

Furcsának hangozhat, de a Marylandi Egyetem Orvosi Központjában kapcsolatot fedeztek fel az egészséges szív és a zenehallgatás között. Amikor a vizsgálatban résztvevők boldog zenét hallgattak, a vérerek átmérője 26 százalékkal megnőtt, ami azt is jelenti, hogy több vér áramlott át rajtuk. Amikor azonban intenzív és stresszes zenét hallottak, pontosan az ellenkezője történt, a vérerek átmérője 6 százalékkal csökkent.

Mivel a véráramlás és a légzésritmus szinkronizálódhat a zene ütemével, a zene egy napon terápiás eszközzé léphet elő a vérnyomás-szabályozásban és a szív- és érrendszeri betegek rehabilitációjában, ezt viszont olasz kutatók állítják egy tanulmányban.

A paviai kutatók egy korábbi munkájukban már megállapították, hogy a gyorsabb tempójú zene növeli a légzés és a szívritmus szaporaságát és emeli a vérnyomást. Amikor viszont a zene szünetel, lassul a légzés és a szívritmus, csökken a vérnyomás, néha a kiindulási szint alá is esik. A lassú tempójú zene hatására csökken a szívverés szaporasága. A kutatók nemrég azt is észrevették, hogy a zenei hangerő fokozásai (crescendo) mérsékelt izgatottságot, fokozatos halkulásai (decrescendo) pedig ellazulást váltanak ki.

A zene tehát folyamatos, dinamikus – és bizonyos mértékben előre jelezhető – változást vált ki a szív- és érrendszerben, foglalja össze megfigyeléseit Luciano Bernardi, a kutatások vezetője, a Paviai Egyetem belgyógyászati tanszékének professzora.

4. A zene csillapítja a fájdalmat

Egy nagy gyógyszertárlánc nemrég kutatást végzett 1500, folyamatos fájdalommal küzdő részvételével, hogy megvizsgálják azt a teóriát, miszerint a zenehallgatás csillapítja a fájdalmat. Az eredmény pedig valóban alátámasztotta az elméletet: a résztvevők 41%-a szerint rengeteget segít a kedvenc dalaik hallgatása.

A fájdalommal küzdő embereknek fontos, hogy valami olyan elfoglaltságot találjanak, amibe annyira bele tudnak feledkezni, hogy teljesen elterelődik a figyelmük a fájdalomról. A kedvenc zenék hallgatása erre tökéletes, hiszen mind szellemileg, mind érzelmileg magával ragad. Nem számít, mije fáj az embernek és mennyire, ha belefeledkezik a zenébe, ez csillapodik. Érdemes olyan zenét választani, amit jól ismer az ember, és jó emlékek fűződnek hozzá – ha énekli a dalt, miközben elmerül a gondolataiban, máris nem a fájdalomra fókuszál.” – nyilatkozta David Bradsaw, a Utah-i Egyetem fájdalomkutatással foglalkozó részlegének professzora.

A fájdalom és a zene kapcsolata azért is érdekes, mert korábban azt is megfigyelték egy kutatás során, hogy reláció van az éneklés és a félelem között is. Amikor ugyanis valaki énekel, megszűnik benne a félelem.

5. A zene fokozza a memóriát

Jobban teljesítettek a zenei oktatásban résztvevő gyerekek egy kanadai kutatók által készített tanulmány vizsgálatai során. Laurel Trainor, a West Hamiltonban található McMaster Egyetem Zene és Szellem Intézetének kutatója munkatársaival nagycsoportos óvodásokat hasonlított össze, közülük néhányan tanultak zenét, a többiek pedig nem. Az első csoport a gyermekek hangfelismerését vizsgáló tesztek során jobban teljesített, ebből arra következtettek, hogy a zenetanulás megváltoztatja az agy hallókérgét.

De vajon képes a zenetanulás nagyobb változásokat létrehozni az agykéregben? Megváltoztatja-e a zenetanulás általában a gondolkodást és a megismerést?

Trainor szerint igen. Már az egy-két évig tartó zenetanulás is javítja a memóriát és a figyelmet, ezt az agy elektromos és mágneses impulzusait észlelő vizsgálatával bizonyították. “Ezért feltételezzük, hogy a zenetanulás (a passzív zenehallgatás azonban nem) befolyásolja a figyelmet és a memóriát, ezáltal a zenetanulás számos területen javítja a tanulási képességeket” – mondta el a kutatónő.

Ennek az lehet az oka, hogy amennyiben más emberekkel együtt zenélünk, rengeteg figyelem, memória és a mozdulatok pontos irányítása szükséges az ehhez szükséges motoros (mozgató idegrendszeri) és hallási képességekhez. Ezzel szemben a passzív zenehallgatás – függetlenül a zene minőségétől – nem hozza létre ezeket a változásokat.

6. A zene megvédi az agyat az öregedéstől

A kitartó hangszeres gyakorlással töltött gyermekéveknek köszönhetően időskorban is sokkal fittebb marad az ember agya, függetlenül attól, hogy felnőttként tovább folytatta-e zenélést – állítják a szakemberek. “Mivel a hangszertanulás sok évnyi gyakorlással és tanulással jár együtt, ezért valószínűleg olyan alternatív agyi kapcsolatokat hoz létre, amelyek ellensúlyozni tudják az öregedéssel együtt járó kognitív hanyatlást” – magyarázta a kutatást vezető Brenda Hanna-Pladdy, a University of Kansas Medical Center munkatársa.

Az Amerikai Pszichológiai Egyesület gondozásában megjelenő tanulmány hetven egészséges, azonos iskolai végzettséggel és fizikai állapottal bíró, 60 és 83 éves kor közötti felnőtt bevonásával készült. A résztvevőket három – zenei képzettséggel nem rendelkező, egy és kilenc év közötti zenei tapasztalattal bíró és legalább tíz évig hangszeren tanuló – csoportba osztották. A zenei képzettséggel bírók mindegyike amatőr zenész volt és átlagosan tízévesen kezdett el zenélni: több mint a felük zongorázott, egynegyedük fafúvós, néhányan pedig vonós hangszereken játszottak.

A Neuropsychology című folyóiratban megjelent eredmények szerint a leghosszabb ideig hangszeren tanuló alanyok teljesítettek a legjobban a kognitív képességeket – tér-vizuális memóriát, kognitív rugalmasságot, az agy új információk feldolgozására való képességét és a tárgyak neveinek felidézését – vizsgáló teszteken. Őket a közepes képzettségű zenészek, majd a zenei képzettséggel nem rendelkezők követték – idézte az eredményeket a The Daily Telegraph című brit lap internetes kiadása.

A fiatalkori hangszertanulás jótékony hatásai akkor is biztosan jelentkeznek, ha valaki felnőttként már felhagyott a gyakorlással. “A korábbi tanulmányok és a saját eredményeink alapján úgy véljük, hogy mind a zenéléssel töltött évek száma, mind a tanulás megkezdésének az ideje is kritikus jelentőségű” – hangsúlyozta Hanna-Pladdy.

7. A zene olyan, mint a masszázs

A masszázs nagyon kellemes, de ugyanaz a hatás zene segítségével is elérhető, ahogy az a Deprsszió és Szorongás című amerikai szakfolyóiratban megjelent tanulmányban olvasható. A kutatók felfedezték, hogy azok az emberek, akik 10 órányi masszázskezelést kaptak, három hónap után ugyanolyan stressz szinttel rendelkeztek, mint azok, akik ugyanabban az időszakban zenét hallgattak.

A tudatos zenehallgatás

Az elmúlt 100-200 évben a zene meglehetősen eltávolodott eredeti küldetésétől, s tömegével jelentek meg a zeneipar termékei, melyeknek célja az ember lelkének emelése helyett az emberek szórakoztatása, s a pénzügyi siker. Sok olyan erőszakos, durva zene jelent meg, melyek kifejezetten romboló hatásúak, vagy olyanok, amelyek az érzékiség és a vágyak túlzott felfokozására hivatottak, s csupán lelki világunkat kényeztetik. Ha a zene által épülni szeretnénk, akkor érdemes olyan zenét keresnünk, ami nem pusztán kiszolgál, hanem valóban képes önmagunk legbelsőbb rétegei felé fordítani minket (ilyen például a klasszikus zenék többsége).

Az, hogy ez megtörténik-e, a zeneválasztáson túl nagyban múlik a hallgató hozzáállásán: hogy milyen lelkülettel és figyelemmel viseltetik a megszólaló zenével szemben. Ha feladjuk passzív zenehallgatási szokásainkat, s hajlandóak vagyunk figyelmünket odaajándékozni a zenének, a megfigyelés s a megismerés által a zene belső tartalma, üzenete képes a szívünkben, mint egy csendben megszólaló szimfónia felcsendülni. Ez természetesen aktivitást, belső erőfeszítést s a zene iránti tiszteletet és bizalmat kíván tőlünk, azonban minél többet rakunk bele a zenehallgatás folyamatába, annál többel képes a zene is megajándékozni minket.

Tudnodkell

Szólj hozzá

Hozzászólás