A “HALÁLMUTATÓ” GYERMEK

Indiában, Uttar Pradesh állam egyik kis falujában 1964 őszén furcsa dolgokat kezdtek suttogni az emberek. Fél év is beletelt, míg a hír eljutott Gorakhpur hegyi városkába, onnan tovább a nagyvárosokba, végül Új-Delhibe.

Attól kezdve sokan jártak a gyerek csodájára, de még többen voltak, akik nem mertek a közelébe menni.  A kis Rajiv ugyanis hatéves korában beszéd helyett még csak mutogatott.


A kép csak illusztráció!

Ám ha az előtte megjelent felnőttek közül hosszas szemlélődés alapján rámutatott valakire – az illető néhány hónapon, sőt olykor néhány héten belül meghalt. A kezdeti nagy láz, a csodavárás hamar lecsillapodott, és bár mindenkit izgatott a gyerek különleges tulajdonsága, mind kevesebben vágytak rá, hogy meglássák, hiszen akkor Rajiv is meglátná őket… és talán rájuk mutatna…

Az egyszerű, babonás emberek már-már fellázadtak a gyermek ellen. Szerencsére Rajiv apja felvilágosult ember volt, ezért sajátságos kis nyomozást végzett a fia által “megmutatott” és később elhunyt személyek ügyében.

Hamar rájött, hogy a kis Rajiv csak azokra mutatott, akik már előzőleg is valamilyen betegségben szenvedtek, és a betegség végzett velük nem sokkal a “mutatás” után. Akadt viszont olyan, aki megjelent Rajiv előtt, a gyerek nem mutatott rá – mégis hamarosan meghalt, mert baleset áldozata lett. A véletlenszerű eseteket tehát Rajiv nem látta előre.


Új-Delhiből 1965 nyarának elején kisebb orvoscsoport utazott Gorakhpurba; a kutatókat újságírók is követték. Az volt a tervük, hogy alapos vizsgálatnak vetik alá a furcsa, néma gyereket. A kutatók úgy vélték: a gyerek minden bizonnyal az ember auráját (azaz a test bioenergetikai burkát) látja. A sérült vagy sérülékeny aurából veszi észre, ki az, akinek az élete már nem tarthat sokáig.

De azt sem zárták ki, hogy a gyermek valamilyen más, általunk még ismeretlen módon érzékeli a közeledő egészségkárosodást, a szervezet összeomlását. Az újságírók, természetesen, inkább afelé hajlottak, hogy a kis Rajiv valamilyen jóstehetség birtokában van, ami elég szelektíven működött.

Rajiv ugyanis csak a halált tudta megjósolni, más egyéb, a közeljövőben bekövetkező jó vagy rossz eseményt nem.

Sajnos, mire a kutatócsoport a gyermek lakhelyére érkezett, szomorú hír várta őket: a gyermek egy héttel korábban meghalt. Azt mondták a helybeliek: talán saját közelgő halálát is megérezte, mert többször önmagára mutatott, és olyankor sötét szemében félelem ült.

A titok tehát egyelőre megfejthetetlen maradt; de talán lesz még hasonló eset, és akkor a kutatók időben érkeznek majd…-legendavadasz

Szólj hozzá

Hozzászólás