A PSZICHOKINÉZIS KÉPESSÉGE MINDEN EGÉSZSÉGES EMBERBEN MEGVAN

A pszichokinézis képessége minden egészséges emberben megvan, persze rendkívül kis mértékben.

Erről magunk is egyszerűen meggyőződhetünk úgy, hogy egy kb. 10-15 cm átmérőjű (például kompótos tálba vagy hamutartóba) vizet öntünk 1-2 cm mélységben. Lehetőleg vékony falú edényt használjunk, és majdnem színültig töltsük a hideg vízzel. Legcélszerűbb persze Petri-csészét használni.


Szórjunk ezután a víz felszínére például grafitport vagy kevés paprikát – még jobb, ha néhány alumíniumfólia-darabkát vagy műanyag darabkát teszünk a víz felszínére. Ez csak azért szükséges, hogy lássuk a folyadék mozgását. Ezután tegyük kezünket a folyadék főlé, körülbelül fél-egy centiméterre, tartsuk kezünket mindig úgy, hogy ujjaink összezáródjanak, az izmok enyhén megfeszüljenek, és nagyon erősen próbáljunk valami olyasmire gondolni, hogy egyik kezünkből menjen át „energiánk” a másikba.

Ha semmi külső inger, zaj nem zavarja a kísérletet, és jól tudunk koncentrálni, akkor hamarosan a folyadék lassú mozgásba fog jönni, elkezd forogni a tálkában, az ujjaink vége körül általában gyorsabban, míg azoktól távolabb lassabban. Azért célszerű folyadékot választani mozgatandó tárgynak, mert ebben az esetben viszony-lag kis erő is nagy elmozdulást hoz létre, és a jelenség egyszerűen megfigyelhető, könnyen előállítható. A kísérletet több mint ezer magyar középiskolás is elvégezte, sebből néhány érdekes, általános tapasztalatot le lehet szűrni: a legfontosabb az, hogy a humán orientáltságú diákok többségénél sikerült a kísérlet, míg a reál beállítottságú diákok nagy részénél sikertelen volt.

Valószínűleg ez két oknak is betudható, egyrészt más az agyféltekék működése és működésük jellege: míg a humán orientáltságúak esetében fejlettebb a jobb agyfélteke, a reál orientáltságúaknál ez fordítva van. Azt viszont az eddigiekből már tudjuk, hogy ezek a furcsa parajelenségek inkább azoknál jelennek meg, akiknek a jobb agyféltekéjük fejlett, így tehát nem meglepő, hogy a matematika-fizika tagozatos középiskolásoknál a kísérlet általában sikertelen volt.

Másrészt amiatt is sikertelen lehetett náluk a kísérlet, mert rendkívül erős belső gátlást éreztek, többször is elmondták, hogy ilyenről nem hallottak, nem tanultak. Tanulmányaikba, elképzeléseikbe, világképük be ezek a jelenségek nem illeszthetők be, és ez még az esetleges gyenge eredményt is tovább rontotta. Egyáltalán nem kizárt persze, hogy egy személynek mind a két agyféltekéje rendkívül erősen fejlett, azonban ma már szinte az általános iskola végén el kell kezdeni a pályaválasztást, valaki vagy humán vagy reál irányban fejlődik tovább, ami nagyban befolyásolja ezen képességeket is.


Nemcsak egyszerű folyadékkal próbáltuk ki ezt a kísérletet, hanem egy olyan módosított változatban is, amikor a folyadékban vékony platinaszálak voltak kifeszítve, és elektromos impulzus segítségével e szálak mentén a folyadékot meg lehetett festeni. Ilyenkor kirajzolódott különböző magasságokban és keresztmetszetekben a folya-dék mozgása, és ezt filmre lehetett venni.

Lehetővé vált annak vizsgálata, hogy milyen erő mozgatja a folyadékot, és ennek nyomán kiderült, hogy általában a folyadék teljes tömege mozgásba jön, azaz nemcsak a felszínén hat erő, hanem a teljes térfogatban. Még egy fontos, érdekes részeredményt hozott ez a kísérletsorozat: mérhetővé vált, hogy sikeres kísérlet esetén a folyadék elektromos ellenállása rövid időre lecsökkent — ugyanúgy, ahogy az asztaltáncoltatásnál és a tárgymozgatásnál is meg lehetett figyelni.

Ezek a jelenségek tehát újra-újra visszaköszönnek, és a folyadékmozgás felhasználása esetén rendkívül kis erőket is meg lehet mérni, ki lehet mutatni. Nem szükséges, hogy ezeket a jelenségeket sötétben, lezárt szeánszszobákban, csoportokban tanulmányozzuk, mert ez elkerülhetetlenül mellékvágányra viszi a keresést. Napfényben, jó megvilágításnál minden ember saját maga képes meggyőződni arról, hogy mekkora „ereje” van, milyen „bioenergia szinttel” rendelkezik.

Az asztaltáncoltatás, a vízforgatás, az apróbb tárgyak lebegtetése, mozgatása — úgy tűnik — azonos fizikai jelenségcsoportra vezethetők vissza, és ezek egyfajta, furcsa elektromos anomáliának tekinthetők — tehát meg lehet érteni a jelenséget, ha föltételezzük, hogy elektromos töltések mozognak, de ideiglenesen vezetővé tett, egyébként elektromosan szigetelő tárgyakon keresztül.

Nincs szükség arra, hogy valamilyen természetfölötti vagy túlvilági magyarázatot keressünk ezekre — attól persze még mindig távol vagyunk, hogy pontosan értsük a részleteket ennél a jelenségcsoportnál. Még ma is az a helyzet, hogy a kutatást nagyon erősen megnehezíti az a hivatalos ellenállás, amit a spiritizmus megjelenése váltott ki.

Forrás:Tudnodkell

Szólj hozzá

Hozzászólás