BEN FRANKLIN-EFFEKTUS

“Ben Franklin-effektusnak nevezik azt a pszichológiai jelenséget, ami szerint ha valakinek szívességet teszel, annak valószínűleg újra szívességet fogsz tenni, akinek viszont ártasz, annak újra ártani fogsz.


Benjamin Franklin ezt a megfigyelést úgy fordította a maga javára, hogy az egyik ellenségétől szívességet kért, kölcsönkért tőle egy nagyon ritka könyvet. Az ellensége elküldte neki a könyvet, amit ő egy hét múlva egy köszönőlevél kíséretében visszaküldött. Amikor legközelebb találkoztak, akkor az ellenség udvariasan beszélt vele, és felajánlotta, hogy máskor is szívesen a rendelkezésére áll, és ezután halálukig barátok maradtak.

Az esetre a kognitív disszonancia ad magyarázatot: amikor egyszerre két egymásnak ellentmondó elképzelésünk van, akkor ez szorongást kelt bennünk, amit igyekszünk csökkenteni a disszonancia feloldásával. Franklin ellensége is ilyen disszonanciát érzett, amikor az általa nagyon nem kedvelt Franklinnek szívességet tett. “Ha nem kedvelem, akkor miért teszek neki szívességet?” – kérdezhette magában, és az ellentmondást úgy tudta feloldani, hogy eldöntötte, mégiscsak kedveli Ben Franklint.

Ezzel a felismeréssel felfegyverkezve ki lehet próbálni, hogy magad felé tudsz-e hajlítani olyan embereket, akikkel amúgy nem vagy jóban. Ehhez csak meg kell érni, hogy megtegyenek neked valami szívességet, és onnantól a kognitív disszonancia teszi a dolgát.”


Forrás:Tudnodkell

Szólj hozzá

Hozzászólás