EGY IDEGEN MEGVÁLTÓRÓL TETT NYILATKOZAT KIROBBANTHAT EGY VALLÁSI HÁBORÚT?

Az Exo-vaticana egyszerre informatív és veszélyes könyv. Informatív abban az értelemben, hogy a szerzők, Chris Putnam és Thomas Horn átfogó tudományos betekintést nyújtanak a Katolikus Egyház történelmébe, és kialakult helyzetére a földönkívüli élettel kapcsolatosan. Azt állítják, hogy a Katolikus Egyház megkezdte a globális párbeszédet a földönkívüli életről, melyben Ferenc Pápa végül nyilvánosságra fogja hozni létezésüket a világon. Az Exo-Vaticana veszélyes, mivel Putnam és Horn alábecsüli a hatalmas vallási előítéleteket a világunkat érintő idegen látogatók motivációit tekintve.  

  • Facebook
  • Googleplus
  • Twitter
  • Youtube

Azt állítják, hogy a bibliai szentírás egy szilárd alapot ad annak megértéséhez, hogy az idegenek démoni lények, akik rombolóan beavatkoztak az emberiség történelmébe, és visszatérnek, hogy ezt újra megtegyék. Ezzel szemben Putnam és Horn szerint Ferenc Pápa arra készül, hogy a Katolikus Egyházat vezetve üdvözölve ölelje át a visszatérő/látogató idegeneket, mint "fivéreket a Krisztusban" – ami tükrözi az 1950-es és 1960-as évek jóindulatú "űrtestvérekről" szóló kontakta jelentéseit. Putnam és Horn könyve előrevetít egy jövőbeli vallási háborút azok között, akik elfogadják a földönkívüli látogatókat, mint "testvéreiket Krisztusban", és akik úgy gondolják, hogy visszatérő démonok, akik rabszolgává tesznek bennünket.

Putnam és Horn fő tézise az, hogy a Katolikus Egyház nyilvánosan és merész módon halad előre a földönkívüli élet létezésének bejelentése kérdésében. A következőket állítják:

"Az Exo-Vaticana olvasásakor a dokumentumok száma, és a római csillagászok részéről tett szövegmagyarázat bizonyítékok mennyisége, valamint a Vatikán kialakulóban lévő teológiája, amit közvetít, elég lenne egy jogi eljáráshoz, hogy meggyőzzék egy nagy esküdtszék tagjainak többségét hogy meghatározzák a "valószínű okot" – azaz, hogy arra következtessenek minden kétséget kizáróan, hogy a Vatikán szándékosan pozicionálja magát, hogy vallási hatóság legyen, valamint a hivatalos közzététel egyházi jótevője: a küszöbön álló és a világ kormányai által engedélyezett nyilvános bejelentése a fejlett földönkívüli intelligenciának." (523)

Előző könyvükben, a Petrus Romanusban Putnam és Horn feltárta, hogyan cselekedett a Katolikus Egyház, hogy beteljesítse Szent Malakiás 12. századi próféciáját az utolsó pápáról Petrus Romanusról, aki majd a Katolikus Egyházat vezeti a Végidőkben, ahogy azt leírta a Jelenések Könyvében. Putnam és Horn részletes elemzést adott Malakiás Próféciájáról, és hogyan lehet Ferenc Pápa maga Petrus Romanus. A Katolikus Egyház felbomlása mint tudjuk, be fog következni a földönkívüli élet látogatása miatt, és egy idegen megmentő jelenik meg. Putnam és Horn így ír:

"Az olvasott vizsgálat felfedi a titkos tervet… és ezen az úton magának a Vatikánnak egy megdöbbentő exoteológiai tervét egy idegen, megmentő intelligencia érkezésére… és a kapcsolatot Petrus Romanussal, az utolsó pápával. Benedek Pápa lemondott, amint ez a könyv nyomtatásba került. Mára a világ tudja, hogy kicsoda Petrus Romanus. De ismeri valaki az idegen megmentővel kapcsolatos szerepét?" – (337-38)

Nemcsak Ferenc Pápa hivatott, hogy nyilvánosságra hozza az idegen élet létezését Putnam és Horn szerint, de támogatni fog egy radikális exoteológiai álláspontot más világok idegen megváltóival kapcsolatban, melyet a Jezsuita közösség támogat. Az a gondolat, hogy az idegen világoknak meglehetnek a saját egyedi tapasztalataik a Keresztény Szentháromság szempontjairól – egy idegen 'Jézus Krisztus' is élhetett és meghalhatott más bolygókon. Ez azt jelentené, hogy a Keresztény megváltás a Földre nézve nem lenne egyedi, és az idegeneknek is lehetnek saját Krisztusi hagyományaik és vallási betekintésük.

Kedves olvasó! Ha szeretnél tőlünk értesítést kapni a friss hírekről, akkor kattints ide, és iratkozz fel a hírlevelünkre: http://www.netextra.hu/newsletter/

A Katolikus Egyháznak Putnam és Horn szerint ez lehetővé tenné, hogy az idegeneket mint "fivéreiket a Krisztusban" fogadják el. Idézik a pápa vezető csillagászát, aki szintén Jezsuita, támogatva ezt a gondolatot 2009-ben, amikor azt mondta: "Szent Ferenc szavait használva, ha úgy tekintünk a földi lényekre, mint 'fivéreinkre' és 'nővéreinkre', akkor miért ne beszélhetnénk 'földönkívüli testvéreinkről'?"

Putnam és Horn idézi Kenneth J. Delano atyát, aki felvetette annak lehetőségét, hogy az idelátogató idegenek erkölcsi felsőbbrendűsége bizonyíték a Vatikán fejlődő exoteológiai helyzetére:

"Az embernek, hogy elfoglalja megfelelő helyét mint az univerzum polgára, túl kell lépnie kicsinyességén és földi provincializmusán, és kész kell legyen kegyesen elfogadni más világok lakóit egyenrangúnak, sőt elöljáróinak. Ezen a ponton az emberi történelemben, terjeszkedésünk az űrben a szükséges eszköz, mellyel fejleszthetjük szellemi képességeinket, hogy a lehető legnagyobb mértékben, és talán együttműködve a földönkívüliekkel elérjük a maximális tudatosságot." (555-56)

Putnam és Horn idézik Teilhard de Chardin, a híres Jezsuita kulcsszerepét, a Vatikán hitét befolyásolva a földönkívüli élettel kapcsolatban. Chardin ezt írja:



..figyelembe véve a tudásunkat, most már ismerjük a 'világok' számát és belső fejlődésüket, az egyetlen hominizálódott [1] bolygó elmélete a világegyetemben immár azt illeti… majdnem olyan elképzelhetetlen, mint egy ember, aki úgy tűnik, hogy nincs faji kapcsolata a földi állatpopuláció többi részével. Az átlagos (legalább) egy emberi faj egy galaxisban, ami összesen több millió emberi fajt jelent az egész mindenségben." (288)

Teilhard de Chardin befolyása a Katolikus teológiára felismerhető Benedek Pápa egyik 2009-es szentbeszédében, amit Putnam és Horn kulcsfontosságú bizonyítékként idéz a Vatikán földönkívüliek ihlette teológiájának bevezetésére:

"A papság szerepe, hogy megszentelje a világot, hogy élő gazdája lehessen, egy liturgia: hogy a liturgia ne valami világ valósága melletti legyen, hanem a világ maga lesz az élő gazda, egy liturgia. Ez is Teilhard de Chardin nagy víziója: a végén el kell érnünk egy valódi kozmikus liturgiát, amikor a kozmosz élő gazdájává válik."

Leírják, hogy a "földönkívüliek démoni lények", mint a bukott angyalok vagy "Figyelők", akik elsőként landoltak a Földön a bibliai Hermon-hegynél. Leírják, hogy a bukott angyalok egyszer hogyan szültek egy óriás fajt:

"…a földönkívüli lények ott szálltak le, azok, amelyek nőket használtak az eredeti Anakim és Nephilim nevű óriások megszüléséhez (és egyéb abnormális teremtményekhez Noé napjaiban)" (469)

Putnam és Horn továbbmegy, hogy J.R Church-öt támogassa, aki ezt írja: "Lehet, hogy a Nephilimek eredeti csoportjai felderítők voltak egy sokkal nagyobb démoni angyali erő előtt, akik a Sátán vezetése alatt jöttek a Földre az Özönvíz után" (469). Azt állítják, hogy az atmoszféra a birodalma ezeknek a lázadó szellemeknek vagy bukott angyaloknak:

"Tekintettel arra, hogy a bibliai és okkult források egyetértenek, bőséges okunk van azt állítani, hogy az atmoszféra, ahol a legtöbb furcsa észlelés előfordul, ezeknek a lázadó szellemeknek a birodalma. Úgy tűnik elkerülhetetlen, hogy a bukott angyalok a forrásai néhány azonosítatlan légi jelenségnek vagy UFO-nak." (512)

Végül elérünk Putnam és Horn könyvének kritikus pontjához. Ez az a pont, ahol úgy vélik, hogy a Katolikus Egyház felkészíti híveit, hogy átöleljék majd a földönkívüli megváltókat, akik "démonok álruhában":

Tekintettel arra, hogy a Vatikán uralkodik több mint 1 milliárd követője fölött, valamint befolyással van emberek még nagyobb tömegeire, a kormányokra és a politikára világszerte, a felülvizsgált Kereszténységük apró akadályai távol fogják tartani a 'spirituális' embereket attól, hogy teljes szívvel átöleljék az idegen kígyó-megváltókat az érkezésükkor." (546-47)

Mit kezdjünk Putnam és Horn fantasztikus állításával, hogy a Vatikán álcázott démonokat ölel magához, mint földönkívülieket, az Egyház és az emberiség jövőbeli megváltóit? Ez sokkal inkább UFO szerzők elferdített írásain alapszik, akik figyelmen kívül hagyják a földönkívüli látogatók jóindulatú tevékenységeit és szándékait feltáró kiterjedt szakirodalmat, távol az elrablások jelenségétől.

Putnam és Horn idézi Richard Dolant és Bryce Zabelt a "Közzétételt követően" szerzőit, akik komolyan hitelt adnak annak az elképzelésnek, hogy a földönkívüliek álcázott démonok:



"Ha a Keresztényeknek igazuk van abban, hogyan értelmezik az UFO jelenséget, akkor azt remélik, hogy az emberiség többsége megköszöni majd nekik, hogy ellenállnak a magukat földönkívülinek álcázó démonoknak. Ha tévednek, vagy hiányosak az elemzéseik, akkor őket obstrukcionistáknak fogják tartani, vagy akár veszélyesnek, megtagadva az igazságot, mely az arcukba bámul." (221)

Ahogy a széles körben idézett UFO történész, Dolan megjeleníti ő és társszerzője vakságát a "démoni jelenlét földönkívülinek álcázva" állításával, mint egy elfogadható értékelését a földönkívüli jelenségnek. Könyvük egy kivonatában a földönkívüli közzététel vallási jellege kapcsán világossá válik, hogy Dolan és Zabel csak az elrablási jelenség értékelését veszi komolyan, mint a földönkívüli látogatók motivációját. Nem veszik figyelembe a korai "kontakta jelentések" bizonyítékait, ahol az emberi kinézetű "űrtestvérek" azt állították, hogy azért érkeztek, hogy segítsenek navigálni az emberiségnek a veszélyes nukleáris korban.

Az első jelentések szerint az emberi külsejű földönkívüleikről túlnyomórészt jóindulatúak, és nem támadóak voltak, ami arra utal, hogy az "űrtestvérek" etikailag, valamint technológiailag magasan fejlettek. Dolan korábban két könyvet írt az UFO-król és a nemzetbiztonságról, melyek egyikében sem vette komolyan a korai kontakta jelentéseket a barátságos ember-idegen kapcsolatokról. Zabel a Dark Skies televíziós sorozat társalkotója hasonlóan az emberrablási jelenségre, és a földönkívüliek mögötte rejlő támadó aspektusára összpontosított, ismét figyelmen kívül hagyva teljesen a kontakta jelentéseket. Putnam és Horn, ahogy Dolan és Zabel elsősorban az emberrablási jelenség támadó jellegére, és a mögötte meghúzódó földönkívüli lényekre fókuszált. Ez egy veszélyesen elferdített helyzet, miközben kísérletet teszünk a földönkívüliek valós motivációinak kiértékelésében, nem beszélve a világvallásokra gyakorolt hatásáról.

Ezenfelül hozzátesznek egy negatív jelentést az idelátogató földönkívüliek indítékaihoz kizárólag az elrablási jelenségek adataira támaszkodva, Putnam és Horn ellene van annak az ötletnek is, hogy lehetnek idegen Krisztusok, akik más világokban testesültek meg:

"A legimpozánsabb bibliai érv a földi élet egyediségére a megtestesülés. A Szentháromság második személyisége, az Első, aki létrehozta az egész világegyetemet (János 1:1-3, Kolossébeliekhez 1:16-17), vált örök tagjává az emberi fajnak a megtestesülésben (János 1:14, Timóteushoz 1 2:5). Felment a mennybe testben, és a trónján ült, mint egy ember. Ez erősen ellentétes a földönkívüliek létezésével és a többszörös megtestesüléssel idegen világokon." (216)



Putnam és Horn elutasítja idegen Krisztusok lehetőségét, melyek más világokban testesültek meg, ami egy meghökkentő homosovinizmus. Ez ahhoz vezet, hogy egy buzdítással fejezik be az Exo-Vaticanat:

"Mi…javasolunk egy agresszív felkészülést egy Antikrisztusra – egy idegen kígyó megváltóra… ez mostanra mindenki számára nyilvánvaló, hogy a Vatikán ügyesen készül az eljövetelére." (556-57)

Az "Agresszív felkészülés" úgy tűnik, hogy a kódszó egy esetleges vallási háborúra, ahol az evangélikus Keresztények együtt fognak működni az UFO elrablás kutatókkal, akik a negatív ferde megközelítést vették az idegen látogatók motivációinak kiértékelésére. A csúcspontja egy ilyen vallási háborús napirendnek az volna, hogy szabotálni tudjanak minden konstruktív párbeszédet és együttműködést bármilyen földönkívüli élettel.

Putnam és Horn nagyon valószínű, hogy helyesen értékeli, hogy a Vatikán és a Katolikus Egyház pozicionálja magát a földönkívüli látogatók, mint "fivérek a Krisztusban" elfogadásában. Ebben a tekintetben mindannyian meglepődnénk azon, hogy a Vatikán jövőbeli szerepet vállaljon abban, hogy felfedje a földönkívüli élet létezését. Az Exo-Vaticana, amennyiben a Katolikus Egyház álláspontjának történetét mutatja be a földönkívüli életről, nagyon hasznos és informatív.

Viszont a könyv abból a szempontból veszélyes, amennyiben az adatokat eltorzítja a földönkívüli látogatók motivációnak negatív értékelésében. A bizonyítékok egyértelműen mutatják, hogy nem minden idegen látogató viselkedik oly módon, amit úgy lehet tekinteni, mint ami káros az emberiség alapvető érdekeire, vagy megsértenék az egyének jogait. Egy kiegyensúlyozottabb megközelítést találhatunk a Galaktikus diplomácia (Galactic Diplomacy: Getting to Yes with ET is needed) című könyvben, melyben átfogóan valamennyi földönkívüli látogató adatait elemzi. Ez segít abban, hogy az emberiség harmonikusabban haladjon egy szélesebb galaktikus társadalom felé, ahol létfontosságú az érdekek tiszteletben tartása, ahelyett hogy részt vennénk egy vallási (bolygóközi) háborúban, amit úgy tűnik, hogy az Exo-Vaticana támogat.  

  • Facebook
  • Googleplus
  • Twitter
  • Youtube

Szólj hozzá

Hozzászólás