FELHÁBORÍTÓ, ÉS MEGDÖBBENTŐ! IGAZ LEHET?

A technika fejlett korában iszonyatos az információ-áradat. Megszokhattuk már, hogy a közösségi oldalakon számtalan hihetetlen, vagy hihetetlennek tűnő történet kering.

  • Googleplus
  • Youtube

Természetesen azt nem állítjuk, hogy mindegyik fals információ, de ezeket az elbeszéléseket meg kell tanulnunk szűrni annak érdekében, hogy minél kevésbé vezessenek minket félre.

 

Az alábbi történetről teljes bizonyossággal nem tudjuk megállapítani, hogy az valós-e! De, ha igen, akkor az valóban döbbenetes. A közösségi oldalakról származó írást változtatás nélkül közöljük.

Kérjük az olvasókat, ha a témával kapcsolatban rendelkeznek információval, akkor osszák meg azt velünk is!



Számtalan szívszorító kép kering nap mint nap a hírportálokon, blogokon és közösségi oldalakon koldusokról, akiknek ölében egy kisbaba, vagy kisgyerek alszik.

Kevés ennél szomorúbb látvány van, s sokan nyilván épp a gyermek jelenléte miatt adnak alamizsnát a szegény anyának.

De van itt egy nagy kérdés:

Vajon miért alszik MINDIG a baba?

 

A válasz egyszerre megdöbbentő és felháborító:

Az alábbi történetet egy blogíró osztotta meg az interneten:

A metróállomás közelében meghatározhatatlan korú nő ül a földön. A haja kócos és koszos, fejét szomorúan lehajtja.

Előtte egy doboz, amelybe az emberek pénzt dobhatnak. Karjaiban egy két év körüli kisgyermek alszik mocskos ruhájában.

A látvány hatására sok ember azonnal kinyitja a pénztárcáját, mások pedig zavartan másfelé néznek, vagy – a tájékozottabbak – feldühödnek azon, hogy hiába is adnának nekik pénzt, az úgyis az őket erre ítélő helyi bűnözők markát üti.

Bármilyen szomorú a sorsuk, egyvalami mégis különös:

A nap bármely szakában megyünk is el előttük, a kicsi mindig alszik. Mit is kaphat az asszony fizetségként? Egy tál ételt és egy üveg erős alkoholt, talán…

Kedves olvasó! Ha szeretnél tőlünk értesítést kapni a friss hírekről, akkor kattints ide, és iratkozz fel az ingyenes értesítésünkre: http://www.netextra.hu/newsletter/

Ekkor realizálódik minden: ez a gyerek sosem mocorog, sosem sír, csak alszik és alszik.

 

Mennyit alhat egy átlagos, két-három éves gyerek napközben? Néhány órát, azt sem egyszerre, azt sem így.

Miért alszik mindig? – lépek oda hirtelen a koldusasszonyhoz, a kicsit bámulva.

A nő úgy tesz, mintha meg sem hallana. Lesüti a szemeit és arcát elrejti kabátja gallérja mögé. Megismétlem a kérdést.

A nő felnéz, és azt motyogja: – Kopj le!

Miért alszik mindig?- kiabálom most már. Valaki ráteszi a vállamra a kezét. Egy öregember néz rám helytelenítően:

– Mit akar tőle? Nem látja, milyen nehéz a sorsa?

Kivesz némi aprót a zsebéből és a dobozba dobja, majd tovább megy.

Biztos vagyok benne, hogy jó pár embernek elmeséli majd, milyen lelketlen vagyok, amiért egy szerencsétlen nőt zaklatok a metró aluljárójában.

Másnap felhívom egy barátomat, aki Romániában nőtt fel. Jártas a mélyszegénység, a maffia, a koldusok dolgaiban.

Elmeséli, hogyan használják fel a kisgyerekeket a különböző maffiacsoportok a kolduláshoz: vagy elrabolják, vagy "kibérlik" őket alkoholista családoktól.

– De miért alszanak mindig? – kérdezem.



A barátom tökéletes higgadtsággal válaszol:

– Mert heroint adnak nekik. Vagy vodkát. Hogy ne kiabáljanak.

Igen, jól olvasták: annak érdekében, hogy a kisgyerek ne jelentsen gondot az egész napos utcán üldögélés alatt, telepumpálják őt droggal, vagy tömény alkohollal. Természetesen egy gyerek szervezete nem képes egy ekkora sokkot kezelni, így a kicsik gyakran bele is halnak ebbe a kegyetlen módszerbe.

És most jön a legszörnyűbb: ha egy gyerek "munkaidő" alatt hal meg, a nő, aki gyakran anyja is a gyereknek nem mehet haza. Végig kell csinálnia a napot a halott gyerekkel a kezében.

Másnap megint elsétáltam az asszony előtt, hogy beszéljek vele. Már egy másik gyerek feküdt az ölében.

Kérdezni kezdtem arról, hová tűnt a másik baba. Egy idő után eszemet vesztve kiabálni kezdtem vele.

A járókelők igyekeztek leállítani, míg végül a metrórendőrségre kísértek.

Itt tudtam meg, hogy ha a gyerek meghal, másnap – anélkül, hogy esélyt adnának az anyának a gyászra – ugyanúgy ki kell ülnie egy másik gyerekkel a kezében.

Ha tehát egy alvó gyereket látunk egy koldusnál, gondoljuk meg, adunk-e pénzt.

Mert ha soha senki nem adna, talán nem is választanák ezt a formáját a pénzkeresésnek az embertelen és kegyetlen bűnözőcsoportok, és akkor nem kellene kicsi gyerekeknek bedrogozva és leitatva meghalniuk.

Eddig a történet. A végén levont tanulság különösen megfontolandó!  Kérjük az olvasókat, ha a témával kapcsolatban rendelkeznek információval, akkor osszák meg azt velünk is akár a fecebook oldalon, akár itt, egy kicsit lejjebb a facebook panelon. Köszönjük! 

  • Googleplus
  • Youtube

Szólj hozzá

Hozzászólás