GYÓGYSZEREKET TESZTELNEK FÓBIÁK ELLEN

A fóbiák sok ember életét keserítik meg. Akadnak, akik nem mernek lemenni a metróba, mások egy póktól szaladnak világgá. Úgy tűnik azonban, hogy hamarosan eljön az idő, amikor egy pirulát bekapva úrrá lehetünk a rettegéseinken.

A világon meglehetősen sok ember szenved valamilyen fóbiától. Igen gyakori például a tériszony (akrofóbia), a bezártságtól való félelem (klausztrofóbia), a nagyobb terektől való félelem (agorafóbia), illetve a különféle állatoktól való felelem, amelynek egyik jellegzetes példája a pókiszony (arachnofóbia). A fóbiáktól igen nehéz és hosszadalmas pszichológiai kezelésekkel lehet megszabadulni, de még ez sem mindig hatásos. Ráadásul sokan túl kegyetlennek tartják ezeket a módszereket.

A kezelés folyamán ugyanis a beteget szembesítik félelme tárgyával, és megpróbálják megtanítani arra, hogy el tudja viselni ezt a helyzetet. Az „emberségesebbnek” tűnő módszereknél fokozatosan, az úgynevezett félelemhierarchia mentén hozzák egyre kellemetlenebb helyzetbe a fóbiás embert (például egyre hosszabb ideig, egyre közelebb kell tartózkodnia egy pókhoz), míg megtanulja (ez az úgynevezett kioltó tanulás), hogy nem kell félni az adott szituációban.


A „durvább”, mélyvíz technikát ingerelárasztásnak nevezik. Ilyenkor például az arachnofóbiás embert rengeteg ártalmatlan pók közé zárják. Kezdetben nagyon fog szorongani, de ha elég ideig ebben a helyzetben marad, és nem menekül el, akkor egy idő után egyszerűen nem tud tovább félni, és az ijesztő helyzetben nyugodtnak kezdi érezni magát. Ebből levonhatja a következtetést, hogy ebben a helyzetben lehet nyugodtnak lenni, valamint hogy a félelemkeltő helyzetek kipróbálása hasznos a félelem csökkentése szempontjából.

Valószínűleg a legtöbb fóbiás ember még a gondolatától is elborzad, hogy egy ilyen kezelésen vegyen részt. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha egy pirula bekapásával megszabadulhatnánk félelmeinktől, illetve rossz szokásainktól. Úgy tűnik, közel az idő, hogy ez valósággá váljék.

Az idegkutatók pár éve kezdték keresni a módját, hogyan lehet felgyorsítani a fóbiákat kioltó tanulást. Az egyik reményteli módszer a gondolkodást, illetve a memóriaműködést serkentő szerek használata lehet. Érdekes módon, az egyik legígéretesebb ilyen szernek az eredetileg a tuberkulózis kezelésére használt antibiotikum, a D-cikloszerin (DCS) bizonyult. Kiderült, hogy a DCS nemcsak a kórokozókat pusztítja el, hanem képes befolyásolni az agy neuronjait is. Nagyon kis adagban a DCS javítja a tanulási képességet.

A DCS fóbiákra való hatását vizsgáló első kísérletek közül az egyiket 2004-ben végezte Kerry Ressler, az Emory Egyetemen. A kutatócsoport 28 tériszonyban szenvedő embert vont be a kísérletekbe. A résztvevők felének kis dózisú DCS-t adtak, a többiek placebót kaptak. A kutatók megállapították, hogy a DCS-sel kezelt betegeknél eredményesebb volt a tériszony leküzdésére alkalmazott terápia, mint a kontrollcsoportnál.

Cristian Sirbu, a Nyugat-virginiai Egyetempszichológusa a félelemhierarchia módszerét kombinálja a DCS-kezeléssel. A kísérleti állapotban lévő kezeléssel több fóbiánál ért el javulást, de az eredmények még nem átütőek.


Létezhet azonban más út is, állítja Merel Kindt, az Amsterdami Egyetem fóbiákkal foglalkozó szakembere. Kindt ahelyett, hogy egyszerűen megpróbálná elfedni a félelmet keltő asszociációkat egy újjal, inkább a forrásuknál próbálja megváltoztatni őket. Ehhez abból az elméletből indul ki, hogy ahányszor hozzáférünk egy memórianyomhoz, legyen az specifikus emlékkép vagy egy tanult reakció, ideiglenesen törékeny állapotba juttatjuk azt. Normális esetben azután a felfrissített memória újra megerősödik olyan új fehérjék kialakulása révén, amelyek elvégzik a szükséges szinaptikus (az idegsejtek közötti) változásokat, és ha ezzel egy időben stresszhormonok (amilyen az adrenalin) áramolnak végig a szervezeten – ami gyakori a fóbiákban szenvedők ijedelemmel járó reakcióinál –, akkor fennmarad az eredeti memórianyom érzelmi ereje.

A propranolol nevű, vérnyomáscsökkentésre is használt béta-blokkoló azonban képes megakadályozni az adrenalin neuronokhoz való kötődését. Ily módon – reméli Kindt – beavatkozhat a folyamatba, hogy megállítsa a kiváltó okkal összekapcsolódó érzelmi trauma megerősödését.

„Nem töröljük a memóriát, de képesek vagyunk törölni a tanult félelemreakciót” – mondta Kindt. Hasonló módszert tesztelnek éppen most klinikai vizsgálatokban, amelyek célja, hogy enyhítsék a poszttraumás stressz szindrómában szenvedő betegek ijesztő emlékfelvillanásait.

Kindt csoportja arachnofóbiásokon teszteli a módszert. Propranololt adnak az alanyoknak, miközben azok például pókokat néznek. „Nagyon sikeres” – mondta Kindt. „A résztvevők nem szeretik meg ugyan a pókokat, de már képesek közel menni egy madárpókhoz.”

Forrás:Origo.hu

Szólj hozzá

Hozzászólás