HAMAROSAN MENEKÜLT LESZ AZ EURÓPAI EMBERBŐL?


Az alábbi elgondolkodtató írást egy fiatal lány osztotta meg a „facén”.

 

Egy olyan lány, aki fiatal kora ellenére megtapasztalhatta, hogy milyenek is az igazi háborús menekültek. Az írás végén egy rövid, de fontos tényt is megosztunk veled. Kíváncsian várjuk a véleményedet.




Király Anita  – Én aztán nem vagyok az a fajta, aki a fészbukon osztogatja meg a gondolatait, de ma valahogy csak nem akar eltűnni a késztetés, hogy megosszam a gondolatom a világgal…

Kedves Mindenki, aki szerint segítsünk a háborús menekülteken, és fogadjuk be az ide tartó tömeget! Teljes méretekben egyet értek Veletek. Segítsünk.

De! Nem tudom tisztában vagytok e azzal, hogy is viselkedik, egy háborús menekült. Elmondom, mert én tudom. Itt, a magyar-horvát határ mellett, nekünk, itt élőknek volt részünk találkozni háborús menekültekkel.

Nem is volt az olyan rég, amikor a teraszon állva az ember hallotta, sőt látta a bombák hangját és fényét, mert a "szomszédban" háború volt. Nem is volt az olyan rég, amikor az Édesanyám és Édesapám szinte gondolkodás nélkül fogadta be, és nyújtott menedéket egy idősebb házaspárnak, akik a háború elől menekültek.

Nem is volt az olyan régen, hogy hónapokig éltek nálunk, először csak ketten, aztán többen, mert jött a lányuk, és az unokák. Többen voltak ők, mint mi, háziak.

A fiúk nem jött. Ő védte a saját hazáját a szomszédban, a háborúban. A vőjük sem jött. Ő is védte a hazáját. Tudjátok hogy kerültek hozzánk? A határon jöttek. Nem, nem a zöld határon. A rendesen, ahol illik. Nem volt sok pénzük. Tudjátok miért? Mert ha akarták volna sem tudták volna "pénzzé tenni mindenüket", mert ahonnan jöttek, háborús övezet volt.

Ott senki nem akart venni semmit. Ha akart volna sem tudott volna. Mégis mit vett volna meg? A géppuskával megsorozott lyukacsos ablaktalan házat, vagy azt, amelyiket bombatalálat ért, és már csak a romja volt az egykori háznak?

Szóval nem voltak tele pénzzel. Éltek abból a kevésből, ami volt nekik, és abból a kevésből, amit a szüleim adni tudtak nekik. Nem voltunk gazdagok, de szó nélkül, gondolkodás nélkül menedéket adtunk nekik.




Ne maradj le semmiről! Kattints és iratkozz fel a hírlevélre: http://www.netextra.hu/newsletter/

Nem pár napra, nem is pár hétre. Hónapokra. Ők nem hagytak maguk után és maguk körül szeméthegyeket. Nem fenyegettek meg minket. Nem követelőztek. Nem vágták hozzánk sem az ételt, sem az italt, amit kaptak tőlünk. Csendben, szerényen, szinte szégyenkezve elfogadták, amit kaptak.

Nem akarták ránk erőszakolni a saját ételeiket, sem a szokásaikat. A vallásukat pláne nem. Ahol tudtak segítettek. Majd amikor eljött az idő, hogy visszatérhettek a saját hazájukba, hálával búcsúztak tőlünk.

Ilyenek a háborús menekültek. Tudjátok kik a háborús menekültek? Nők, gyerekek, idős férfiak. Ők voltak nálunk is. Nem életerős fiatalemberek. Ők nem voltak nálunk. Más dolguk volt. Védték a hazájukat.

Ha valaki ismer, hát az tudja rólam, hogy én aztán ha tehetném mindenen, és mindenkin segítenék. A párom és a barátnőm szerint én magam vagyok a Világbéke. Ezzel cinkelnek. De sajnos, még nekem, a "vilagbékének" is észre kell vennem, hogy ezek az emberek nem kellenek nekünk. 10-ből 9 nem tisztességes szándékkal jön.

Ezekről az emberekről nem a segíteni akarás érzése lesz úrrá rajtam. Ők NEM háborús menekültek. Ők minket akarnak azzá tenni. – Király Anita.

Eddig a bejegyzés. Nem is nagyon tudunk ehhez az íráshoz mit hozzáfűzni. Talán azért sem, mert mi még nem éltük át azt, amit ez a lány átélt a segítőkész családjával együtt. Ennek ellenére rengeteg támadást kapott az írásáért (olyan rosszindulatú és okoskodó emberektől, akik még soha nem kerültek a lányéhoz hasonló élethelyzetbe).

Kíváncsiak vagyunk a véleményedre. Az oldal alján megírhatod!




Kedves Olvasónk!
Ha értesülni szeretnél az oldalunk új híreiről, akkor húzd az egeret a Facebook oldalon a "Tetszik/Liked" gombra és pipáld ki az értesítéseket hogy megjelenjünk a hírfolyamban. KATTINTS IDE!

Szólj hozzá

Hozzászólás