IGAZSÁGOK ÉS TÉVHITEK A SÓRÓL

A só nem jó Neked, ugye? Magas vérnyomást okoz, és az lenne a legegészségesebb, ha kihagynánk az étkezésünkből, igaz?

Nos, a meglepő válasz a fentebbi kérdésekre egy határozott „NEM". Rengeteg mendemonda és hazugság kering körülötte, amiket most megpróbálok tisztába tenni. 

Az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerhatóság (FDA) a sót károsnak tartja. Tulajdonképpen igyekeznek minél inkább veszélyes anyagként feltüntetni. A probléma csupán annyi, hogy az FDA nem tesz különbséget finomított és finomítatlan só között. Tipikus FDA módszer a létező összes fajtát egy kalap alá venni. Valójában a sónak kizárólag egyetlen fajtájától kellene távol tartani magunkat, ez pedig nem más, mint a finomított. Ez ugyanis egy mérgező, élettelen anyag, aminek nincs tápértéke. A finomítatlan só azonban a holisztikus táplálkozás fontos része. 

Azt tanultam az orvosin, hogy a só rossz. A professzorok mind azt verték a fejünkbe, hogy az amerikaiak túl sok sót fogyasztanak, ami szinte járványszerű magas vérnyomáshoz vezet. Azt is tanították, hogy a sófogyasztás felelős a testen jelentkező duzzanatokért, súlyosabb esetben a Meniere szindrómáért (ez egy belső fül betegség, amely szédüléssel, fülzúgással, kábultsággal, valamint egyéb negatív testi tünetekkel is jár). 

Az egyetem elvégzése után rutinszerűen javasoltam a pácienseimnek a só kerülését. Sokan közülük valóban meg is próbálták kihagyni az étrendjükből. Vajon milyen eredményt értek el vele? Alacsonyabb lett a vérnyomásuk? Egészségesebbek lettek? A válasz sajnos ismét egy „NEM". 

Az alacsony sótartalmú diétának is csak csekély előnyét láttam. Ezenkívül a pácienseim nagy része is nehezen tartotta magát hozzá, ugyanis az ételeik túlságosan ízetlenek, „semmilyenek" lettek. 

Aztán különös dolog történt. 


Az alacsony sótartalmú diéta veszélyei 

Amikor elkezdtem a holisztikus orvoslás gyakorlását, elkezdtem figyelni a pácienseim ásványianyag-szintjét. Megdöbbentett, amit találtam. Majdnem mindegyiküknek többszörös ásványi anyag (és vitamin) hiányuk volt. Valójában azoknál volt ez kirívó, akik valamilyen krónikus betegségben szenvedtek. Valójában azoknál, akik valamilyen krónikus betegségben szenvedtek, ez az érték sokkal kirívóbb volt, mint azoknál, akik viszonylag jó egészségi állapotnak örvendtek. Ez még nem is lenne meglepő. Az ásványi anyagok magához az élethez szükségesek, hisz a testünk nem képes optimálisan ellátni a funkcióit, ha nem támogatjuk megfelelő mennyiségben olyan anyagokkal, mint például magnézium, kálium, kalcium és nátrium. 

Ezen elemek nélkül nem vagyunk képesek erős csontozatot, izomzatot vagy megfelelően működő immunrendszert kiépíteni. Talán most Ön is azt kérdezi magától, hogy „De mi köze ennek a sóhoz?" 

A biztonságos, hatékony és természetes orvoslás érdekében végzett kutatásaim során belebotlottam a cikkbe a finomítatlan sóról. Kíváncsivá tett. Amit nem tudtam az az, hogy a finomítatlan só több mint 80 féle esszenciális ásványt tartalmaz. Azt sem tudtam, hogy növeli a szervezet pH-ját, az pedig lúgosabbá válik, azaz egyensúlyba kerül. Mielőtt bármilyen fajta sót elkezdtem volna használni a praktizálásom során, utána kellett járnom a témának. Ismét meglepetés ért. Például fogalmam sem volt arról, hogy ilyen hatalmas különbség lehet só és só között. 

Amint elkezdtem alkalmazni a finomítatlan változatot, szinte azonnal jelentkeztek a pozitív élettani hatásai a betegeim körében. A magas vérnyomással küzdők gyakorlatilag „végig nézték", ahogyan az eredményeik a szemük láttára lettek alacsonyabbak. Ezenkívül javította az immunrendszerüket, és egyéb testrészeiken is javulásokat eredményezett. 

Azonban ahhoz, hogy megérthesse a finomítatlan só szervezetre gyakorolt, jótékony hatásait, tisztában kell lennie a víz fontosságával, a víz és a szervezet kapcsolatával. A víz és a só szorosan összefüggnek egymással. Az emberi testnek a 70%-a, az agynak pedig durván a 80%-a víz. 

Egy felnőtt szervezet körülbelül 250g sót tartalmaz. Egy kisbabáé 14g-t. A víz és a só együttesen végzik a fontos munkát. Serkentik az anyagcserét, fokozzák az anyagcserét, tápanyagokat szállítanak, valamint gondoskodnak a hormonrendszer, az idegrendszer, illetve az immunrendszer optimális működéséről. 

A víz óriási szerepet játszik ebben a kirakósban. Manapság az emberek gyakran dehidratálódnak, és észre sem veszik. Nincsenek tisztában ennek a veszélyeivel. A víz a kulcs a megfelelő agyműködéshez, és segít neki kiüríteni a káros vegyi anyagokat. 

Sajnos az emberek rengeteg olyan dolgot megisznak, ami vizet von el a szervezetüktől. Ilyen pl. a koffeintartalmú kávé, a tea, a szóda, valamint a magas cukortartalmú gyümölcslevek. A dehidratáció problémája túlmutat az egyszerű szomjúság érzeten. A túl kevés víz és a túl kevés só meggátolja a sejtek azon képességét, hogy leadják a felesleges anyagokat, amiknek a vesébe kellene áramolni. A kevés só és a dehidratáció végeredménye pedig sejtcsökkenés és halál. 

Só, a legszükségesebb tápanyag 

 A só egy bámulatos, természetes orvosság. Erejének megértéséhez tisztában kell lennünk a sófajták közötti fontos különbségekkel. Ahogyan már korábban is említettem, a tömegkommunikáció, a gyógyszeripar, az Amerikai Orvosok Szövetsége, valamint egyéb egészségügyi szervezetek is mind azt sulykolják belénk, hogy a só rossz. Azt mondják, egészségesebb leszel, ha kerülöd a sót. Azt is állítják, hogy nem lesz magas a vérnyomásod. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy nem minden só „teremtetett egyformának". Ahogyan márkákból, autókból és televíziókból is számtalan fajta van, úgy sóból is rengeteg félét lehet ma már kapni. A finomítottat mindnyájan ismerjük. Majdnem minden háztartás éléskamrájában ott lapul a sótartó, a konyhaasztalon és a konyhapulton pedig a sószóró. 


A finomítottat különböző sóbányákból vagy tengervízből nyerik ki, gépesített módszerrel. A lepárlás során a tengervizet gyakran vegyi anyagokkal kezelik, hogy kivonják belőle az ásványokat, amiket aztán ipari célra fordítanak. Ezeket az ásványokat (amikre a szervezetünknek nagy szüksége lenne) úgy tartják számon, mint a sóban lévő „szennyező anyagok"-at, ugyanakkor a fehérítéshez meg olyan durva kemikáliákat használnak, mint a kénsav vagy a klór…Végül egy nagy, ágyszerű szárító segítségével az összes folyadékot eltávolítják belőle. 

Minden, az Egyesült Államokban elérhető étkezési sónak meg kell felelnie a National Academy of Science Élelmiszer Adalékanyagok Kódexében szereplő nátrium-klorid mennyiségnek. Úgy hangzik, mint egy minőség garancia, de valójában a következő ezt a gondolatot romba is dönti: az étkezési sók végleges tisztasága nagyjából 99.7 és 99.95% közé esik. De! Ebben az esetben a „tisztaság" szó alatt a nátrium, illetve a klorid mennyiséget értik. Ez általában 60% kloridot, 39% nátriumot jelent. A fennmaradó százalék az adalékanyagokat takarja. 

Az adalékanyagok legtöbbször csomósodásgátlók, valamint kondicionáló szerek. Ezek tartalmazhatnak nátrium-ferrocianidot, ammónium-citrátot és alumínium-szilikátot. Ezek közül egyikben sincs a szervezet számára hasznos, vagy jótékony anyagok. Jodidot is csak nagyon elenyésző, 0.1%-ban tartalmaz. Dextrózt, más néven finomított cukrot használnak a jód stabilizálására. 

Miért finomítják a sót? 

Nagyjából ugyanabból az okból, amiért a lisztet, a cukrot és az olajakat is finomítják – a profitmaximalizálás miatt. 

Egy finomított termékben – amiből már kivonták az összes ásványt és vitamint – gyakorlatilag semmi olyan nincs, ami meg tudna avasodni. Csak ücsörögnek a polcon, lejárati idő nélkül. 

A finomítás csupán azoknak a gyártóknak kedvez, akik a terméket előállítják. Neked nem. 

A másik ok a marketing. A sógyártók azt gondolják, hogy egy teljesen „fehér" termék sokkal tisztábbnak tűnik, és vonzóbb lehet a vásárlók számára. 

Ugyanakkor nem teljesen kárba veszett energia mindez. Ha a só egy súlyosan szennyezett környezetből érkezik, akkor a finomítási eljárás során ezeket kivonják belőle. Végül pedig jódot adnak hozzá, mert kiváló strúma (pajzsmirigy megnagyobbodás) megelőző. 

A strúma már önmagában is egy érdekes téma. Egy későbbi hírlevelemben erről is részletesen fogok beszélni. Az emberek nagy többsége számára olyan elegendő mennyiségű jód a finomított sókban, amely képes lenne optimalizálni a pajzsmirigy funkciókat, valamint a szervezet egyéb szükségleteit. 

Ugyanakkor a finomítatlan só elszórtan bár, de összességében 80%-ban tartalmaz ásványi anyagokat. Az „elszórtan" itt azt jelenti, hogy a mennyiségek bár aprók, mégis ezek az apró mennyiségek is létfontosságúak a szervezet pontos működéséhez. A másik nagy különbség az, hogy a finomítatlan sóhoz nem adnak ferrocianidot és egyéb mérgező anyagokat. Nem teszik ki durva vegyi anyagoknak, hogy eltávolítsák belőle azokat az ásványokat, amik természetüknél fogva egyébként is előfordulnak a sóban. Az étkezések során felhasználható sómennyiség függ a napi vízfogyasztás mértékétől és az egészségi állapottól. A holisztikus gyógyászatban praktizálók közül azok tudják a legjobb eredményeket elérni, akik jól informáltak és kellően tájékozottak a természetes készítmények terén. 

Általános szabályként ¼ teáskanál só per negyed gallon víz (kb. 1liter) fedezné a napi sószükségletet. Természetesen van akinek ennél többre, van akinek kevesebbre van szüksége. Ez a mennyiség adható ételhez és italhoz is, de kis részletekben, elosztva a nap folyamán.-Legendavadasz

Szólj hozzá

Hozzászólás