ILYEN VOLT AZ ÉLET FIATALON-A NAGYAPA ELMESÉLI AZ UNOKÁJÁNAK


Egy rendkívül tanulságos történet, amely megmutatja, hogy a technológia fejlődésével, akár rövid idő alatt is milyen mértékben tud átalakulni, megváltozni körülöttünk a világ.

 

Valaki, az alább olvasható történethez ezt tette hozzá: a minap a Metrón utazva tapasztaltam: 10 emberből 9-nek telefon volt a kezében, a füle bedugva….Még ha akartam volna sem tudtam beszédbe elegyedni velük.




És akkor álljon itt a rövid történet:

Egy este a nagypapa a kis unokájával beszélgetett. A kislány kíváncsian kérdezte a nagyapját: nagypapa, te hány éves vagy.

Az öreg egy ideig gondolkodott, majd így válaszolt.

A televízió, a gyermekbénulás elleni védőoltás, a fénymásoló gép, a kontaktlencse és a fogamzásgátló tabletta előtt születtem. Nem volt még radar, hitelkártya, lézersugár és pengekorcsolya.

Még nem találták fel a légkondicionálót, a mosogatógépet, a szárítógépet (a ruhát egyszerűen kitették száradni a friss levegőre). Az ember még nem lépett a Holdra, és nem léteztek sugárhajtású utasszállító repülőgépek.

Nagyanyád és én összeházasodtunk és azután együtt éltünk, és minden családban volt apuka és anyuka. Én a számítógép, a kétszakos egyetemi képzés és a csoportterápia előtt születtem.

Az emberek nem analizáltatták magukat, legfeljebb amikor az orvos vér- vagy vizeletvizsgálatra küldte őket. 25 éves koromig minden rendőrt és férfit ‘uram’-nak szólítottam, minden nőt pedig ‘asszonyom’-nak vagy ‘kisasszony’-nak.

Párjuk a galamboknak és a nyulaknak volt, de nem az embereknek. Az én időmben, ha egy hölgy felszállt az autóbuszra vagy a villamosra, a gyerekek és a fiatalok mindenki másnál hamarabb álltak fel, hogy átadják neki a helyüket, de ha állapotos volt, a helyére kísérték és – ha kellett – megváltották a jegyét és odavitték neki.

A nő elsőként lépett liftből ki; alátolták a széket, hogy leülhessen; egy férfi sosem üdvözölt úgy egy nőt, hogy ne állt volna fel, ha éppen ült, kinyitotta előtte az autó vagy bármi más ajtaját, és a férfi segített neki levenni a kabátját.

Ne maradj le semmiről! Kattints, és iratkozz fel a hírlevelekre: http://www.netextra.hu/newsletter/




Az én időmben a szüzesség nem okozott rákot, és a családi erény bizonyítéka volt a lány és a tisztaságé a férj számára. A mi életünket a tízparancsolat, a józan ész, az idősebbek és az érvényes törvények tisztelete szabályozta.

Bennünket megtanítottak arra, hogy különbséget tegyünk jó és rossz között, és hogy felelősek vagyunk tetteinkért és következményeikért. A komoly kapcsolat azt jelentette, hogy jóban voltunk unokatestvérekkel és barátokkal. Ismeretlen volt a vezeték nélküli telefon, a mobiltelefonról nem is beszélve.

Sosem hallottunk sztereó zenéről, URH rádióról, kazettákról, CD-ről, DVD-ről, elektromos írógépekről, számológépekről (még mechanikusakról sem, hát még hordozhatókról). A ‘notebook’ jegyzetfüzet volt.

Az órákat naponta felhúzták. Semmi digitális nem létezett, sem órák, sem világító számos kijelzők a háztartási gépeken. Gépeknél tartva: nem voltak pénzkiadó automaták, se mikrohullámú sütők, se ébresztőórás rádiók. Hogy videomagnókról és videokamerákról ne is beszéljünk.

Nem léteztek azonnal előhívott színes fényképek. Csak fekete-fehér képek voltak, előhívásuk és másolásuk több mint 3 napig tartott. Színes képek nem léteztek. Nem hallottunk Pizza Hut-ról vagy McDonald’sról, se az instant kávéról, se a mesterséges édesítőkről.

Az én időmben a fű olyasmit jelentett, amit nyírtak, nem szívtak. Mi voltunk az utolsó nemzedék, amely azt hitte, hogy egy asszonynak férjre van szüksége ahhoz, hogy gyereke legyen. És most mondd, szerinted hány éves vagyok!

– Hát, nagyapó, biztosan több, mint 200! – felelt az unoka.

– Nem, kedvesem, csak 70!

A történettel kapcsolatban van, akinek ez jutott az eszébe:




Durván 30 év alatt hatalmas technológiai változás ment végbe, de maga az ember visszafejlődik spirituálisan, érzelmileg, és magányosan!

Az emberek facebookon beszélgetnek chat-tel stb. A közvetlen kapcsolatok elsorvadnak, az emberek egymás iránt érdektelenné válnak, hiába az okos "dolgok" az ember már nem tudja értékelni az apró örömöket, ami a boldogságunk alapja.

Ha így megy tovább, akkor a mai emberekre a magány és rabszolgaság vár! Technológiailag fejlett, érzelmileg visszamaradott, szabadságában korlátozott, kontroll alatt álló emberiség!

Neked mi a véleményed?

Szólj hozzá

Hozzászólás