LÁTOMÁS VAGY VALÓSÁG?

Alighanem az ősember is látott valami ufófélét, különben nem ábrázolt volna annyi szkafanderes, rádióantennás űrlényt. Az ókorban sem volt ez másképpen. Valamiféle égi járművet látnia kellett a rómaiaknak, hiszen Pertinax császár idejében különös pénzt vertek: a pénzérme műholdat (!) ábrázolt


Vagyis olyan gömböt, amely a semmiben úszik, és különböző irányban négy antenna áll ki belőle. Olaszország néhány múzeumában ma is megcsodálható ez a semmi máshoz nem hasonlító, rendkívüli benyomást keltő érme. Lehet, hogy a császár – aki nyilván eldöntötte, mit ábrázoljon a nevét és korát jellemző pénzérme – maga látott valami ilyesmit, és ez nagyon fontos lehetett számára. 
Plutarkhosz, a Kr. u. 46 és 120 között élő görög író és filozófus Párhuzamos életrajzok című, negyvenhat részes művében megemlíti: amikor Licinius Lucullus római konzul Mitridátész királlyal háborúzott (ez Kr. előtt 74-ben zajlott), az egymással szemben álló csapatok fölött "tüzes edény" jelent meg, amely szétszórta Mitridátész hadait, és megmentette a római konzul csapatait. Mi volt ez a "tüzes edény"? Gömbvillám vagy ufó? 
De ugorjunk vissza a még távolabbi múltba. III. Thotmesz fáraó Kr. előtt 1445 körül uralkodott Egyiptomban. Korabeli leírásból megtudható, hogy a tél harmadik hónapjában az egész birodalomban különös tűzgyűrű volt látható. A látomás (?) hatalmas repülő állathoz hasonlított, és feljegyezték, hogy "büdös levegőt hagyott maga után". Nos, ez nem feltétlenül volt ufó, lehetett éppenséggel alacsonyan repülő, nagy meteor is. 
Okunk van feltételezni, hogy elsősorban az láthatott az ókorban ufót, aki sokszor változtatta a helyét, és nagyon gyakran volt szabad ég alatt. Így lehetősége nyílott az égbolt gyakori szemlélésére. E feltételeknek elsősorban az ide-oda vándorló katonák feleltek meg. Nem csoda hát, hogy éppen ők láttak sokszor és sokféle, számukra természetesen megmagyarázhatatlan jelenséget. 
Nagy Sándor csapataival három kontinensen folytatott hódító hadjáratot. Katonái nem csupán láttak ufót, hanem olykor segítséget is kaptak a repülő idegenektől. Igaz, az is előfordult, hogy az égi tünemény is ellenük fordult. 


Kr. előtt 332-ben Nagy Sándor világhódítása során Türoszt ostromolta. A fennmaradt leírások szerint a város – a korabeli haditechnikával – nehezen volt bevehető; tizenöt méter magas falát alig lehetett megközelíteni. A makedónok hosszú ideje kísérleteztek már, eredménytelenül, amikor váratlanul háromszög alakzatban repülő "szálló pajzsok" jelentek meg. Körülrepülték a várost, majd néhány helyen "villámmal" ütöttek rést a falon. A makedónok erre rohamot indítottak és behatoltak Türoszba. Az ufók állítólag ott köröztek, míg el nem dőlt az ostromlott város sorsa. 
Természetesen nem zárható ki, hogy mindez csak legenda, amely azt volt hivatott sugallni az akkori népeknek, hogy a világhódító Alexandrosz még az isteneket, az égieket, a földön túli hatalmakat is maga mögött tudhatja. 
Ennek viszont ellentmond az a tudósítás, mely szerint Nagy Sándor folyón átkelő csapatait támadta meg két "égen szálló ezüstpajzs". 
Kr. előtt 708-ban Rómában még nem volt köztársaság, királyok uralták az akkori világ talán legnagyobb városát. Az egyik nagy járvány idején bronzpajzs zuhant le az égből. Numa Pompilius, szabin származású király 715-673 között uralkodott, és a maga korában "reformkirálynak" számított. Pompilius az ismeretlen eredetű tárgy felbukkanását is a maga céljaira fordította, törekvéseinek isteni jóváhagyását látta benne. Mindenesetre gyorsan tizenkét másolatot készíttetett a pajzsról, és az eredetivel együtt kifüggesztette őket Mars isten templomában. Mai eszünkkel feltehetjük, hogy a tárgy, természetesen, nem pajzs volt, és nem földi célt szolgált – legfeljebb az alakja emlékeztetett pajzsra. Ha valóban az "égből" pottyant volna; akkor elégett volna a légkörben. 
Viszont ha arra szálló ufó alkatrésze volt, megmaradhatott.
-legendavadasz

Szólj hozzá

Hozzászólás