NYUGDÍJ – KEZDJÜNK EL AGGÓDNI

NYUGDÍJ – KEZDJÜNK EL AGGÓDNI

Nyugdíj – Ezért már elkezdhetünk aggódni!

Mostanában semmi sem úgy működik, ahogyan kellene. Egyre nagyobb a "fejetlenség" és a bizonytalanság szinte minden területen. Ha csődtől nem is kell tartani, 5–15 év múlva súlyos gondot okozhat az időskori ellátás kifizetése.
– A nyugdíjkassza mai állapotáról és a leendő nyugdíjasok kilátásairól Barát Gáborral, az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság volt vezetőjével beszélgettünk.
– A sok akna ellenére a nyugdíjkassza csődjétől nem kell tartani.
– Nyugdíjügyben az igazi kihívások 2025 után jelentkeznek.

– Tartható Orbán Viktor mondása, hogy nyugdíjat csak a nyugdíjkasszából lehet fizetni?
– Más kasszából korábban sem fizettek nyugdíjat: 1989 óta a tb-alapból, illetve a nyugdíj-biztosítási alapból finanszírozzák a mindenkori törvényben meghatározott nyugellátásokat.
– Pontosítok: tartható Orbán Viktor mondása, hogy nyugdíjat csak a nyugdíjkasszába befolyó járulékokból lehet fizetni?
– A nyugdíjrendszer 2011 utáni „átrendezését” sokan próbálták magyarázni. Az biztos, hogy az „átrendezés” során szétverték a szociális biztonságot – benne a nyugdíjrendszert – és bizonytalanná tettek sok ellátást. És a folyamat nem áll meg, most éppen a szociális ellátások vannak soron. Az egységes, a feladatokhoz igazodó nyugdíjigazgatás rendszerét pedig szétszedték – szakmai-igazgatási alapok nélkül. Félő, ha ez az átgondolatlan „projekt” tovább folytatódik, az ügyviteli káoszhoz vezet, és az emberek látják kárát.
– Az áldatlan állapotok a finanszírozást is veszélyeztetik?
– Korábban is a munkavállaló keresetéből levont járulék kizárólag a nyugdíj-biztosítási alap bevételi forrása volt. Emellett – és ez jóval jelentősebb tétel – befolyt a foglalkoztatók által fizetett társadalombiztosítási járulék, amit 2010 után átkereszteltek szociális hozzájárulási adóvá (gyengítve a biztosítási karaktert), amelynek döntő részét a nyugdíj-biztosítási alap kapja.
– Akkor nincs finanszírozási baj, nem kell tartani nyugdíjcsökkentéstől, járulékemeléstől, egyszóval minden rendben van?
– Dehogy van. Ám a sok „taposóakna” ellenére a nyugdíjrendszer csődjétől nem kell tartani, a megállapított nyugdíj folyósításában nem lesz gond, legalábbis belátható időn belül.
– Mit ért belátható időn?
– Öt-tizenöt évet. Egyébként egy állami nyugdíjrendszer soha nem mehet csődbe – de rendkívül drága lehet, túl sok forrást vonhat el a gazdaságtól és az emberektől.
– És ennek okán az állam dönthet úgy, hogy nem pótolja ki a nyugdíjkassza hiányát.
– Az állam helytállási felelőssége kiemelkedő. Emellett azonban el kell elkerülni a finanszírozási csapdát, vagyis előre kell számolni és modellezni, továbbá időben végrehajtani a szükséges lépéseket. Csak ez garantálhatja, hogy hosszabb távon se legyen szükség az induló nyugdíjak aránytalan csökkentésére. Bizonyos tendenciát azért jelez, hogy amíg 2014. januárban az öregségi nyugdíjátlag (értsd: állományátlag) közel 105 ezer forint volt, addig a 2013-ban megállapított, induló nyugdíjak átlaga 100 ezer forint alatti.
– Mikor kezdjünk igazán aggódni?
– Az igazi kihívások 2025 után jelentkeznek. Ám a nyugdíjrendszeren belüli okok és a külső tényezők, vagyis a foglalkoztatási, demográfiai és oktatási helyzet miatt néhány éven belül szükségessé válik a nyugdíjrendszer átalakítása. Ezt a munkát mielőbb el kellene kezdeni.
– Egyelőre nincs napirenden, csak annyi biztos, hogy a kormány legalábbis az idei választásokig az inflációt mintegy két százalékkal meghaladva emelte a nyugdíjakat.
– Miután az emelés nem tényekre, hanem a tervezett inflációra épül. Ha a naptári évet követően kiderül, hogy a nyugdíjasok a „kelleténél jobban” jártak, akkor nincs mit tenni. A nyugdíjak reálértékét nézve ez kedvező, a kassza számára nem az, de ettől nem dől össze a rendszer.
– Sokan nehezen kezelhetőnek tartják, hogy aki nyugdíjba vonul, az átlagosan a fizetése 80 százalékát veheti kézhez.
– Helytelen és csalóka az utolsó havi fizetéssel összevetni a nyugdíjat. Az időskori járandóság kiszámításánál az 1988-tól elért keresetekkel számolnak, ezeket átlagolják és nettósítják, hiszen a nyugdíj nem adózik. Véleményem szerint az átlagos helyettesítési hányad 65-67 százalék körül lehet.
– Mennyiben szegényíti el a nyugdíjkasszát, hogy egyre több a közmunkás, a munkanélküli, továbbá a létminimum alatt kereső, azaz markánsan csökkennek a befizetések?
– Sok jóval nem kecsegtetnek a folyamatok. A nyugdíj-biztosítási alap helyzetére egyébként kedvezően hat a közfoglalkoztatás, a közmunkások a központi költségvetésből szerény fizetést kapnak, amiből járulékot vonnak le, tehát az alapnak bevétele keletkezik. Az igazi baj az, hogy a közmunkásbérből nagyon alacsony nyugdíj lesz, és hasonló a helyzet a munkanélkülieknél és a létminimum alatt keresőkkel is. Az a baj, hogy ebben a kérdésben túlzott nyomás nehezedik a nyugdíjrendszerre. A rászorultsági problémákat csak a szociális rendszer tudná megoldani, de mint említettem, itt is szűkülnek az ellátások. Engem azonban más foglalkoztat.
– Micsoda?
– A sok külföldre távozó – százezrek, akik nem a hazai nyugdíjkasszába fizetik be járulékaikat.
– A kivándorlás a demográfiai helyzetet is tovább rontja, ha nem lassul a népességfogyás, akkor 2040-re egy dolgozónak mintegy 1,8 nyugdíjast kell eltartania. Menedzselhető a helyzet?
– Tény, hogy az úgynevezett korfa már nem lesz karácsonyfa, vagyis nem a fiatal generációk adják a fenyő terebélyes alsó részét, az idősebb korosztályok pedig az egyre vékonyodó felsőt – hanem épp fordítva. A demográfiai kihívás miatt indult el a korhatáremelés 1996-ban a nőknél, majd folytatódott a férfiaknál is. A nyugdíjkorhatár fokozatos 65 évre emeléséről 2009-ben született döntés. Amikor már mindenkire a 65 éves nyugdíjkorhatár lesz az irányadó, azaz 2022-ben, az egész kérdéskört alaposan elemezni kell…
– Állítólag a kormány válasza, hogy 70 évre kell feltornázni a nyugdíjkorhatárt.
– Hiba lenne. A munkaerőpiacnak az az érdeke, hogy mielőbb szabadulhasson a dolgozóktól, a nyugdíjrendszernek pedig az, hogy minél később. Ezt a két érdeket kell összehangolni – és ez nem sikerült a kormánynak. A foglalkoztatási kérdések a legfontosabbak a nyugdíjrendszer finanszírozása szempontjából. Természetesen nem az ésszerű kereteket jóval meghaladó közfoglalkoztatásra gondolok.
– Manapság csak úgy röpködnek a lehetséges megoldások: egyéni számla, gyermekek függvényében fizetett ellátás, svéd modell és így tovább. Ön melyiket szereti?
– Hát igen, szezonjuk van az ötleteknek. De a magyar nyugdíjrendszertől és annak jogosultsági alapjától idegen ötleteket kapásból el kell felejteni.
– Például?
– Ilyen elképzelésnek tartom az ún. svéd modell mellett a gyermekszámtól függő nyugdíjjogosultságra, illetve a nyugdíjösszegre épülő ötletet. Nem szabad ugyanis keverni az egyéni nyugdíjjogának megszerzését családpolitikai vagy demográfiai elemekkel. Nagy az elméleti zavar az úgynevezett egyéni számla kérdésében, amely gyakorlatilag egyéni nyugdíj-biztosítási nyilvántartás, azaz önmagában nem „csodafegyver”. Egyébként az egyéni számlát keverik az egyéni számlás nyugdíjrendszerrel. Én a kis lépésekkel haladó átalakítás híve vagyok, hiszen egy, a maitól eltérő nyugdíjrendszer óriási szakmai kihívás és időigényes feladat lenne. Eredménye pedig kétes is lehet. Külföldi megoldásokat semmi esetre sem szabad majmolni.
– Mennyire veti vissza ezt a magánnyugdíjpénztárak – éppen kiteljesedő – bekebelezése?
– Rendkívül fontos minél előbb nyugdíjcélú megtakarításba kezdeni, és rendkívül fontos, hogy ezt az állam ösztönözze. Tudom, ehhez biztos munkahely, jövedelem, illetve előrelátás kell – és főleg bizalom. Amit a kormány a magánnyugdíjrendszerrel tett, az – hát finoman szólva – cinikus és megtévesztő. A napokban megismert javaslat szintén a megtakarítás iránti bizalmat gyengíti. És ha már itt tartunk: tudja, mi teremthet például veszélyes finanszírozási helyzetet?
– Mi?
– Éppen a kötelező magánnyugdíjrendszer gyakorlati megszüntetése, hiszen a visszalépőknek a majdani nyugdíjazáskor teljes összegű öregségi nyugdíj jár. Márpedig a magán-nyugdíjpénztári rendszer arra épült, hogy az állami nyugdíjrendszer a nyugdíj 75 százalékát biztosítja, a többit a magán-nyugdíjpénztári megtakarításából pótolta volna a tag. A magán-nyugdíjpénztári vagyon elvételével az állam ugyan egyszeri alkalommal enyhítette anyagi gondjait, de hosszú távon sok millió nyugdíj negyedének kifizetési terhét is magára vette. Azaz tovább rontotta a nyugdíjkassza esélyeit. Ezt én mondom, aki nem volt nagy híve a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer szabályozásának.
——-
Nyugdíjba megy? Ne tegye!
Az alábbi párbeszédek a valóságban is így zajlottak 2014. november 27-én.

Magánpénztár? Jó napot kívánok, szeretném megtudni, jelenleg mennyi a megtakarításom, és körülbelül mennyit és milyen formában kapok majd, ha nyugdíjba megyek.
Jó napot kívánok, szeretném beazonosítani. Mondja az
ügyfélkódját, a születési idejét és a TAJ-számát.

******
A november 19-i adatok szerint önnek ****** pénze van számláján.
Ez körülbelül mekkora nyugdíjat jelent?
Hogy mennyi pénzt fog kapni 10 év múlva, nem tudjuk megmondani, ez sok mindentől függ. A jelenlegi rendszer szerint a nyugdíja 75 százalékát az állami rendszerből kapja majd, a maradék 25-öt pedig a magán-nyugdíjpénztári befizetései után, úgynevezett járadékszolgáltatásként.
És mi lesz ezzel a megtakarításommal, ha bekerül a közös nyugdíjkasszába?
Fogalmunk sincs, sajnos. Valószínűleg nem vész el, de gyarapodni sem fog.
Tehetek valamit, hogy megmaradjon a megtakarításom?
Ha tud, fizessen magasabb tagdíjat. És reménykedjen. Mi is ezt tesszük.
————
Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság, ügyfélszolgálat. Tessék parancsolni.
Én egy ötvenéves magyar állampolgár vagyok, és szeretném megtudni, mennyi lesz a nyugdíjam, a jelenlegi adatok alapján, ha majd nyugdíjba megyek.
Fogalmunk sincs.
Értem én, persze, nem tudhatják, mert addig még számtalan dolog történhet velem, kirúghatnak a munkahelyemről, csökkenhetnek a befizetéseim, de mégis, nagyjából, az eddigi adatok alapján, körülbelül milyen nagyságrendű nyugdíjjal számolhatok?
Nézze, az az igazság, hogy olyan gyakran változnak a jogszabályok, hogy még azt sem tudjuk megmondani, mennyi lesz a nyugdíja annak, aki jövőre megy nyugdíjba, nemhogy annak, aki majd 12 év múlva. Vagy 15.
Csak azért kérdezem, mert ugye van most ez az újabb magán-nyugdíjpénztári államosítás, és én bent maradtam annak idején a rendszerben. Jó volna tudni, mi lesz a megtakarított pénzemmel.
Elvileg az megmarad, rákerül az ön egyéni számlájára.
Úgy tudom, jelenleg nincsenek egyéni számlák.
Valóban nincsenek.
Akkor ön szerint mit kellene tennem?
Sajnos nem tudom. Elvileg nem járhat rosszabbul, ha az állami nyugdíjat választja. Elvileg. – Vasárnapi Hírek

Szólj hozzá

Hozzászólás