TERMÉSZETES ÉDESÍTÉS, EGÉSZSÉGES ÉLETMÓD

Komoly ellenérzése van az embernek a mesterséges édesítőszerekkel kapcsolatban is. Érdekes módon gyakran napvilágot lát róluk valami csalafintaság. 

Egy kis hólyagrák a patkányoknál – de persze ők teljesen mások mint mi, ezért a tanulmányt inkább nem is kell figyelembe venni. Ilyen és ehhez hasonló esetek ezreivel találkozni és ki tudja mennyi az, amiről nem tudunk. Éppen az ilyen tényezők miatt érdemes nemes egyszerűséggel elkerülni ezeket és megnézni, hogy mivel helyettesíthetőek.

Mindenekelőtt tisztán kell látni, hogy amennyire csak lehet, az élelmiszeripar elterel bennünket a természetes ízektől. Nehéz is lenne nagyüzemekben a természetes ízeknél maradni, miután elég kevés természetes összetevő van egy-egy feldolgozott termékben.

Ezeket az összetevőket pedig erős, édes, sós, savanyú íz mögé bújtatva el tudják rejteni. Az emberek nagy része ezért függ a sós, glutamátos és édes íztől, és nehéz elfogadnia a természetesebb ízeket. Így van az, hogy az isteni epret megszórják sokan porcukorral, a vajas kenyér mellé pedig a paradicsom is kap egy nyakon öntést sóval.

Érdemes a szervezetünket szépen fokozatosan leszoktatni ezekről az ízekről. Egy idő után nem hiányoznak majd, hanem egyenesen émelyítőnek találjuk majd a felfokozott ízeket. Helyette élvezzük a gyümölcs egyébként is édes ízét, a paradicsom aromáját, a teafű valódi illatát és ízösszetevőit, a zöldségek friss, élettel teli ízét.

Készítsünk házi finomságokat aszalt gyümölcsökből és magvakból. Az aszalás során koncentrálódott ízek egyáltalán nem kívánják meg a további édesítést. Ha viszont elkerülhetetlen az édesítés – mert azért ilyenre is akad példa -, akkor használjunk természetes édesítőket.

Favoritnak természetes édesítő a méz. Már az ókorban alkalmazták gyógyításra is! A gyümölcs- és szőlőcukor mellett tartalmaz rendkívül sok ásványi anyagot, valamint természetes antibiotikumokat is.

Az emberi szervezet számára szükséges 24 ásványi anyagból a méz 22-vel rendelkezik. A különböző fák, virágokból gyűjtött méz különféle hatásokkal bír.

Az akácméz köhögés ellen, a gesztenyeméz trombózisos megbetegedéseknél, a hársméz lázas állapotra és görcsoldásra alkalmas, de miután számtalan féle méz létezik, képtelenség lenne mind felsorolni. Egyetlen nagy hátránya van, hogy hőhatást nem nagyon bírja, sőt sokak szerint károssá válik magas hőfokon, bár erről is vannak eltérő vélemények.
A mézet ezért, illetve a vitamintartalom megőrzése érdekében is érdemes már 50 fok alá hűlt dolgokhoz keverni.

Nagyon jótékony hatású természetes édesítő a jázminpakóca, vagyis a stevia. Elterjedését sokak álláspontja szerint pusztán a nagy lobbik késleltetik, késleltették. A dél-amerikai indiánok már évszázadok óta ismerik és használják e jótékony növényt. A jázminpakócának nincsenek mellékhatásai. Nem szuvasodik a fog tőle, nem hizlal, nem von el kalciumot a szervezetből, mint pédául a bonyolult kémiai eljáráson átesett kristálycukor. Sőt! A stevia gyakorlatilag gyógyít: külsőleg alkalmazva sebgyógyulást segít, ekcémára kitűnően alkalmazható, fog- és ínyápolásra kiváló (próbálnánk ezt meg mondjuk a kristálycukorral…). Fogyasztása segít a cukorbetegeknek, mert nem csak pótolja a nem fogyasztható édesítőszereket, de a vércukorszintet is beállítja. A vérnyomást is normalizálja, főképp a magas vérnyomást csökkenti, de olyannyira intelligensen alkotta meg a természet, hogy a normál vérnyomást szinten tartja, tovább nem csökkenti. Antibakteriális, antivirális és gombaölő hatással bír, így segít a candida legyőzésében, a különféle vírusokkal, baktériumokkal való harcban, megfázásoknál.

A steviához hozzájuthatunk cserepes növényként, vagy szárított levélként, újabban kapható csepp formában és tablettaként is. A csepp formátum meglehetősen borsos árú, de a szárított levélből mi magunk is főzhetünk kotyogós kávéfőzőn keresztül , így tized annyi pénzből hozható ki ugyanazon mennyiség, és csak egy ici-picit „babrás” az elkészítése. Ennek hátránya, hogy némi mellékíze van, de nem kell túl édesre készíteni vele az ételeket, így a mellékíz sem lesz feltűnő.

Mostanában igen elterjedt a nyírfacukor (xilit) is, melyet egyre ritkábban vonnak ki nyírfából. Sajnos sok esetben génkezelt kukoricából vonják ki az édes anyagot. Az, hogy az adott xilitet nyírfából vagy kukoricából állították elő, szerepel a csomagoláson. Pozitív tulajdonsága, hogy kifejezetten jót tesz a fogaknak, nem táptalaja a gombáknak, mint sok más cukorféle. A kristály halmazállapot és a fehérség a xilit esetében nem durva kémiai eljárás eredménye. Egyszerűen fehér a színe.

További természetes édesítő források a juharszirup, az agave szirup, rizsszirup, kukorica-maláta szirup, árpa-maláta szirup, tápióka szirup. Nagyon oda kell figyelni, hogy milyen minőségűt választunk, mert mind a juharszirup, mind pedig az agave szirup esetében voltak és valószínűleg lesznek is hamisítások, de erre a mai világban látunk elég példát… A növényi szirupok íze kellemes, mindegyik jellegzetes ízű, de különösebb mellékíztől mentes. Ellenben mindegyik hasonlóan hat a szervezetre, mint a kristálycukor, csak a kémiai finomítás nem olyan erőteljes.

A gyümölcscukor és a szőlőcukor is természetes édesítőszer, de sajnos ezek is kémiai finomításon esnek át és bár a gyümölcscukrot ajánlják cukorbetegségnél, de azért mértékkel! Ha a nádcukorra esik a választásunk, akkor tudni kell, hogy a kristálycukorhoz hasonlóan hat, így például károsítja a fogakat, segíti a gombásodást. A cukornádmelasz és a nyers nádcukor viszont annyiban jobb a fehérített változatánál, hogy kevésbé „nyúltak bele” a természetes mivoltába.

Megjelentek a magyar bioboltok polcain is a legújabb édesítőszerek, mint például a kókuszcukor, melyet nem a kókusz gyümölcséből, hanem a kókuszpálma virágából állítanak elő.

Ember legyen a talpán, aki a kínálat alapján el tudja dönteni, hogy melyik a legideálisabb édesítőszer. Talán az a legjobb, ha megpróbáljuk elkerülni az édesítést, de legalábbis tudatosan alkalmazzuk ezeket – gondolva itt az egyes édesítők gyógyhatásának kihasználására.Tudnodkell

Szólj hozzá

Hozzászólás