Van kiút a depresszióból?

A depressziót sokan nem veszik komolyan, pedig nagyon is komoly betegség.

Általában, ha meghalljuk, hogy valaki depressziós, egyáltalán nem vesszük komolyan a betegséget, és elrendezzük annyival, hogy nincs semmi baja, csak magányos. Pedig a depresszió ennél sokkal komolyabb betegség, és éppen azért szenvednek tőle annyian, és azért halnak meg a depresszió miatt (öngyilkosság), mert nagyon sok ember így kezeli őket.

A depressziós emberek legtöbbször két teljesen különböző életet élnek. Az egyik az, amit a családjuk, a barátaik, és a kollégáik látnak, a másik pedig az, amit csak ők.

A depressziós emberek legtöbbször kívülről egy jókedvű, életvidám embernek tűnnek, akik szeretnek viccelődni, és megnevettetni másokat. Kezdetben mikor megismerjük, nagyon jó fej embereknek tűnnek, akikkel remekül lehet beszélgetni, és rengeteg időn keresztül, mert mindig van valami téma, rengeteg vicces dolgot mesélnek, és tényleg rengeteget foglalkoznak azzal, hogy megnevettessenek másokat.

Igazából ez mind azért van, mert egyrészt takarják a depressziós oldalukat, másrészt pedig azért, mert a depresszióban szenvedők nem szeretnék azt, hogy mások is megtapasztalják ezt az érzést.

Később persze észrevehető rajtuk a depresszió, azonban a legtöbbször nem vallják be, hiszen a legtöbb ember nem veszi komolyan ezt a betegséget. A depressziós emberek félnek attól, hogy ha kiderül a betegségük, akkor a család és a barátok elhagyják őket, esetleg problémáik lesznek a munkatársaikkal, vagy még az állásukat is elveszítik emiatt.

Éppen ezért, képesek egy életet is leélni úgy, hogy kívülről egy vidám embernek tűnnek, de közben folyamatosan boldogtalanok, és már élni sem akarnak.

Kedves olvasó! Ha szeretnél tőlünk értesítést kapni a friss hírekről, akkor kattints ide, és iratkozz fel az ingyenes értesítésünkre: http://www.netextra.hu/newsletter/

Pedig semmi másra nem lenne szükségük sok esetben, csak egy kis megértésre és elfogadásra, na meg persze segítségre. Ezek hiányában azonban egy idő után teljesen kikészülnek, és sokan öngyilkosságot követnek el, mert értelmetlennek érzik az életüket, amit az is erősít bennük, hogy az emberek nem veszik komolyan a betegségüket.

Évente több százezer ember hal meg depresszió következtében, ez a szám nagyobb, mint a közlekedési balesetek áldozatainak száma.

Meg kellene érteniük az embereknek azt, hogy a depresszió is egy ugyanolyan betegség, mint bármi más, és ugyanúgy segítenünk kell a depressziós embereket.

Erre remek példa mondjuk egy csonttörés. Ha eltörjük a karunkat, akkor az emberek segítenek. Kinyitják nekünk az ajtót, cipelik a táskánkat, és folyamatosan próbálják megkönnyíteni az életünket addig, amíg fel nem gyógyulunk. De ez elmondható bármilyen más betegségről is.

Azonban ha depresszióról van szó, rögtön lerendezik ezeket az embereket annyival, hogy „Ez hülye”. Pedig nem, a mentális betegségek is olyan olyanok, mint bármi más, amivel ugyanúgy meg kell küzdeni, és ehhez is kell mások segítsége.

Sajnos sok depressziós ettől a reakciótól fél és ezért nem meri bevallani a betegségét, pedig nekik is meg kell érteniük, hogy beszélniük kell a betegségükről, mert mások csak így segíthetnek rajtuk.

Vannak, akiknek az is elég, ha mások mellettük állnak, és segítik őket. De akadnak olyanok is, akiknek orvosi segítség kell, vagy esetleg már gyógyszeres. De bárhogy is legyen, ebből mindig van kiút, de ehhez az kell, hogy a depressziósok beszéljenek a betegségükről, a környezetük pedig értse meg, és segítse őket.

Szólj hozzá

Hozzászólás